"Aki háborúba kezd, az két sírt ásson!"

Borsa Brown - Sapho (1.)


Nem tudtam letenni. Erőszakkal sem. Egész éjjel olvastam, mígnem reggel lett, és rám virradt. De akkor sem tudtam letenni. Ahogy fogytak az oldalak, egyre csak vártam, hogy mi lesz ennek a vége, de közben kétségbe esve figyeltem, ahogy egyre kevesebb olvasatlan lap van a könyvben, viszont bennem még olyan sok a bizonytalanság. Mondtam már, hogy kész vagyok a függővéges könyvektől? Nem? Most mondom.

Fülszöveg: Vágy és bosszú a bűn kapujában.
Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.
Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.
Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…
Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

Alapvetően nem tartom vonzónak a maffiáról szóló történeteket, persze nem mondom, hogy korábban soha nem akadt a kezembe maffiózókról szóló könyv, mert ez nem igaz, de sosem fogott meg ez a világ... bezzeg most, Umberto Sapho világa ledöntött a lábamról. Mivel nem olvastam az írónő nagy sikerű Maffia sorozatát, így a szereplők közül mindenkivel is most találkoztam először.
Egy barátnőm ajánlására kezdtem bele a könyv olvasásába, és azt vettem észre, hogy - Umberto szavaival élve - "baj lesz". És lett is, mert egyszerűen nem tudok szabadulni ettől a történettől. 

"- Azért akarom kihallgatni, mert kirabolták. Szeretném elkapni a tettest, mert mostanában sok a hasonló eset.
Kiraboltak.
Hülyén nézhet ki, de kitör belőlem a röhögés.
Na nesze Umbertókám! Don lettél, és egy csirkefogó kirabol. Szegény ördög! Jobb alanyt nem is találhatott volna. Halott ember!"

Annyira szövevényes ez a sztori, hogy elég nehezen tudom eldönteni mit is emeljek ki belőle ebben a bejegyzésben. Nem csak a két karaktert érzem nagyon erősnek, és összetettnek, hanem az egész történetet, amit átsző a szenvedély, a vágy, a bosszúvágy, a hatalom, a bizonytalanság, a remény, és a reménytelenség, a keménység és a lágyság, az eltökéltség, a korrupció, a bűn, az érdek, és még tudnám sorolni. Egy nagyon izgalmas sztori, ami egyszerűen bekebelez. Közben pedig ebbe a szerteágazó díszletbe rejtve olyan "hétköznapi" emberi témát boncolgat, mint az útkeresés. Az én olvasatomban ez a történet sok más mellett arról is szól, ahogyan ez a két ember keresi önmagát, a saját útját, és eközben minden összekuszálódik.

"- Úgy érti, az a nő? - Csak bólint válaszul. - Nyomozó? A karabélyosoknál nincsenek nyomozók! - Fogalmam sincs, miért válik felháborodottá a hangom. - Vagyis elvétve...
- Hát akkor vegye úgy, hogy a kis hölgy el van vétve! - nevet fel hangosan.
Szerintem mindjárt ő lesz itt elvétve, ha tovább idegesít. Egy nyomozóval diskuráltam eddig? És ezt miért nem mondta nekem senki? Ügyvéd nélkül kussolnom kell."

Umberto Sapho, egy jó képű, szemtelen, magabiztos fráter, aki maffiózó létére érző lélekkel bír. Apja halála után a Sapho család feje lesz. Míg apja a kegyetlenségéről és könyörtelenségéről híresült el, Umberto nem az a kegyetlenkedő mészáros típus, és esze ágában sincs az apja hasonmásává válni. 
Sok helyen azt éreztem, hogy nem elég kemény még ez a fickó a pozíciójához, hogy nem veszi komolyan, hogy nem igazán állt még bele ebbe a szerepbe, és még hátra van a hatalmának a megerősítése... de közben meg azt gondolom, hogy épp ez a lényeg. Umberto útkeresése, hogy megtalálja önmagát a családfő szerepben, és megtalálja azt a don-t önmagában, amilyen nem az apja, hanem ő maga. Hogy erős kezű don legyen, anélkül, hogy ő is mészárossá válna.

"Apám heves volt, hirtelen, és nem titok, hogy agresszív és kegyetlen. Engem elég nehéz kihozni a sodromból, kegyetlennek sem tartom magam, még akkor sem, ha mások ezt suttogják. Az adott helyzetekhez köthető keménységem nem egyenlő a kegyetlenséggel."

Lia egy gyönyörű, szexi karabélyos nyomozónő, századosi rangban, aki felesküdött a bűnözés ellen. Ez a nő egyszerre kemény és lágy. Szigorú és határozott tiszt, akinek lágy, kislányos, gyermeki énje is sokszor előtérbe kerül. Gyermekkori traumái máig kihatnak az életére, ráadásul magánélete eléggé zavaros.
Liával kapcsolatban végig bizonytalan voltam, annyi ellentmondás van a személyiségében, és az életében. Az ő története is egyfajta útkeresés, valódi önmagának a megtalálása, fel is teszi a kérdést, hogy "ki vagy te, Lia?"  Ahogyan ő végig küzd önmagával, hogy megtalálja a választ a kérdésre, úgy mi sem tudhatjuk, hogy ki is ő, hiszen oly sokszor elbizonytalanított, és még most sem vagyok biztos a dolgomban vele kapcsolatban.

"Szicíliában nem helytálló, hogy a jó győz! Itt a gonosz szokott diadalt aratni!
Leparkolok, a szívem a torkomban dobog, és ennek több oka is van. Valakinek belenézni a szemébe, aki ellen háborút indítasz, miközben te magad sem tudod, melyik oldalon állsz, kétségbeejtő.

Ellentétes oldalon állnak, az élet mégis egymás útjába sodorja őket, és minden racionális érv, és minden bosszúvágy ellenére sem bírják távol tartani magukat egymástól, hiszen első pillanattól izzik közöttük a vágy. 
De hogyan volna az valaha is lehetséges, hogy egy don és egy nyomozó egy ágyban kössön ki? Miközben a nyomozó nem csak elkötelezett bűnüldöző, hanem a bosszú is hajtja. Melyik lesz az erősebb? A szenvedély, vagy a bosszúvágy?
Hogy mire jutnak a szereplők önmagukkal, és egymással? Ki kivel van, és ki ki ellen? Kik bújnak meg a sötétben, és milyen szálakat mozgatnak? Nos, ez igazán majd csak ezután fog kibontakozni, úgy érzem...

"- Lehet, hogy még nem jutott a füledbe, de apád gúnynevét rád akasztották. - Felvonom a szemöldököm, nem értem mire céloz. - Tudod, eddig te voltál a vakmerő, heves, meggondolatlan... Nos. Egy ideje te vagy a hidegvérű, kegyetlen mészáros.
Na ne!
- Most ugye szívatsz? Csöppet sem vagyok hideg vérű. Kegyetlen meg pláne! A mészáros meg... Hagyjuk már! Én nem az apám vagyok!
- Pedig azt várják el tőled. Vele azonosítanak!"

Ha egy igazán izgalmas olvasmányra vágysz, ami magával sodor, és beszippant, akkor mindenképp ajánlom neked a Sapho-t!


Függj rá Te is!